Szászváros története

Az első írásos források, melyek említést tesznek róla, a 13. századból származnak. II. András király könyvében, az Andreanumban még Waras-ként írnak róla. A lakosság nagy része akkoriban szász telepes volt. A török támadások miatt számuk drasztikusan lecsökkent, majd kihaltak. Az így fellépő problémát a románság betelepülése orvosolta.
Fontos történelmi esemény zajlott itt 1849-ben, ugyanis Bem honvéd seregére vereséget mértek a császári csapatok.
Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a lakosság nagy része román, de nem elhanyagolható a magyarok, a németek és a cigányok száma sem.
Egészen 1920-ig, a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig a Szászvárosi járás székhelye Hunyad vármegyében. 2002-es összeírások alapján a lakosság döntő többsége román nemzetiségű, de élnek itt cigányok, magyarok, németek és egyéb nemzetiségűek is.
Kulturális központnak számított, hiszen itt állt az I. Apafi Mihály alapította középiskola. Ezen kívűl más középiskola a megyében nem volt. Az épületet a huszadik században többször is renoválták.
Az épület bejárata előtt állt egykor gróf Kuun Géza és gróf Kún Kocsárd mellszobra. Mindkettő mostmár a város református templomában látogatható.
Fontos kulturális momentumnak számított, amikor itt nyomtatták ki a cirill betűvel íródott román ősnyomtatványt, a Szászvárosi Ószövetséget a 16. században.